Féltékenység, a zöldszemű szörny. Mondják, életeket tett, tesz tönkre ez a beteges birtoklási vágy, ez a krónikus bizalomhiány.Persze egy kis féltékenység mindenkiben van, aki szereti a másikat.Engem se került el, természetesen. Szerencsére az egészséges mértéket nem léptem túl. Szerintem. Csak egyszer lettem rosszul, amikor imádatom tárgya egy bulin felkérte táncolni csinos kolleganőjét. Olyan szinten tört rám a féltékenység, hogy ki kellett mennem a levegőre, mert olyan rosszul lettem. A világ összes kincséért sem mutattam volna lovagomnak féltékenységemet, még a végén elbízta volna magát. Emlékezetem szerint ez volt az első és utolsó ilyen rohamom. Annyira kellemetlen volt, hogy nem akartam többször átélni.Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy miképp lehet jelenetet rendezni, hogyan lehet zsarolni a másik felet féltékenységgel. Szerintem ez épp eltávolít és nem összehoz.Vajon meddig tart a féltékenység? Van, aki élete vagy házassága végéig túlzottan féltékeny a másikra?Igazán nem akarom kibeszélni a családomat, ám itt a fórum témákban nagyapámmal és nagyanyámmal példálóztam, hát legyenek most is példák.A papa nem volt féltékeny a mamára vagy legalábbis nem mutatta. A mama viszont abszolút nem szerette, ha a szomszédasszonyokkal szóba áll a papa. Közelebb volt szegény nagyapám a nyolcvanhoz, mint a hetvenkilenchez, amikor módja nyílt minden nap tévét nézni. Nem sokáig, mert a mama rájött, hogy némely filmekben csókolózós jelentek vannak és azt drága jó nagyatyám előszeretettel nézi. Egy jó időre eltiltotta a mama a képernyőtől. De hát jó szíve volt, megkegyelmezett a papának. Talán belátta, hogy a huszonévesek sem konkurálhatnak vele. Főleg nem képernyőn keresztül. Gondolom, papikám sem volt már az a stramm lepedőakrobata két világháborúval, egy olasz meg egy orosz fogsággal, egy kitelepítéssel, néhány költözéssel a háta mögött valamint egy erősakaratú feleséggel az oldalán és asztmával a tüdejében.Mindenesetre ez az eset sokat elmond kapcsolatukról.Jobban belegondolva, nemcsak mosolyogni való történet, hanem nagyon megható is.  Remélve, hogy az még odébb lesz, de azt hiszem szeretném, ha a párom iránti érzelmeim csak velem együtt hűlnének ki!