Alapvetően minden házasság kompromisszumra épül - mondta Anna Smith, amikor 1994-ben kimondta a boldogító igent. Akkor 26 éves volt, kebelcsodaként lett híres, és az alsóneműreklámok keresett modelljeként ismerték. Egy aggastyán multimilliárdoshoz ment feleségül - természetesen szerelemből. A házasságkötéskor a férfi 89 évet tudhatott maga mögött. Igen érdekes kombináció volt ez a pár. De miben állt a kompromisszum? A nő fiatal, a férfi öreg. A nő nyújtja a szexet, a férfi a pénzt. A nő a javát még maga előtt tudja, a férfi már csak visszanézni tud. Az ellentétek itt tökéletesen egyesültek a kompromisszumban. Ám a házasság nem túl sokáig élt, mert két évvel később a túlhajszolt aggastyán örökre lecsukta a szemét, és egy bölcs özvegyet hagyott maga után, aki azt mondta: "Egy házasságban mindenkinek áldozatokat kell hoznia!"

Igen, igen, persze. A párkapcsolat és a házasság áldozatokkal jár. De legtöbb esetben két évnél hosszabb ideig kell együtt kibírni. És az a jó, ha mindkét fél boldog. Vannak olyan kompromisszumok is, ahol csak az egyik fél boldog. Ezek rosszak. Vagy olyanok, amelyekben mindkét fél boldogtalan lesz: "A feleségem a fehérbort szereti, én a vöröset" - sóhajtott egyszer Erich Kaestner. - "Tehát mindketten rozét iszunk."

Ez nem csak azt hivatott szemléltetni, hogy a középút nem mindig a legjobb választás. Kaestner sóhajában ennél több is rejtőzik: a férfiak meggyőződése, miszerint ők hozzák a legtöbb áldozatot.

HIERARCHIKUS FéRFIAK,
EGYENRANGú NőK

Egy szociológiai felmérés során a férfiak 78%-a gondolta úgy, hogy több áldozatot hoz, mint a partnere. A nők közül csak 11% gondolta ugyanezt. A nők 89%-a szerint egyenlő arányban mondanak le saját akaratuk érvényesítéséről.

A különböző állásfoglalásnak mélyebb okai vannak: a férfiak hierarchikusan gondolkodnak. Velük született, vagy tanult vezetői igénnyel lépnek fel. Éppen ezért minden kompromisszumot áldozatként élnek meg. Ez erősen sérti az önértékelésüket. A nők gondolkodása ezzel szemben az egalitáson, az egyenlőségen és a közösségi szemléleten alapul. A kompromisszum számukra természetes és jó. Olyasvalami, ami a közösségi szellemet erősíti.

Ha a párkapcsolatban kompromisszumokat akarunk kötni, akkor fontos, hogy ismerjük a két nem különböző beállítottságát. ";Miért vállaljon egy férfi a házasságban még kompromisszumokat is? - kérdezi Ephraim Kishon. - Hiszen ő már megtette a legnagyobb lemondást, amit egy férfi megtehet: megnősült." Ez is egy olyan tréfa, amelynek mélyebb értelme van. És ez is elmond valamit abból, hogy a férfiak miért szívják a fogukat, amikor diplomatikus egyezségről van szó.

"Az a férfi, aki tartós kapcsolatba bonyolódik, vessen magára!" - állította meg tíz évvel ezelőtt az örök agglegény Warren Beatty. - Önmegvalósítás helyett azután már csak ócska kompromisszumok várják." Nagy volt a megdöbbenés, amikor röviddel később feleségül vette Annette Beninget. Amikor a dolog tartósnak bizonyult, még nagyobb lett az ámulat. Beatty megtapasztalta azt, amit kevésbé híres párok is átélnek: "A kettesben töltött élet rombolta az egoizmusomat. Csak most tanultam meg valakit igazán tisztelni. Figyelni a fejlődését, valamit nyújtani neki." Korábbi kijelentésére emlékezve pedig így folytatja: "Kompromisszumra jutni jó, mert erősíti az összetartozás érzését. Olyan ez, mint a menedzsment. Erősíti a céget, tehát a házasságot. Emellett pedig a személyiséget is."

Valahogy így fogalmaznak a pszichológusok is. A saját korlátok lejjebb engedése, a másik javának keresése, a különböző vélemények kimondása és összehangolása, a megegyezés céljával folytatott nézetütköztetések ";a házasság és a személyiségfejlődés sikerének kulcsa". A kompromisszumok kidolgozása segíti a párokat egymás jobb megismerésében. Gyakran ezekben a helyzetekben tanulják meg egymást igazán tisztelni, értékelni és szeretni.

Sokféle boldogító megoldás van

Igen, a kompromisszumokat ki kell dolgozni! Az is előfordulhat, hogy maguktól jönnek létre, de csak akkor, ha a vita tárgya a pár egyik felének közömbös. Itt van a vallás kérdése. Bob Dylan és partnere zsidó neveltetésben részesítették a fiukat. Az anya ateista, ezért a vallási neveltetés teljesen közömbös volt számára. Az ő mottója: "Ha ez neked fontos, akkor csináljuk így!" Gyakran sokkal nehezebb a kompromisszum elérése. Katolikus és evangélikus keresztség között nincs középút. Itt segíthet a szabály, amit André Agassi és Brooke Shields döntött el: ";A gyerekek válasszák meg maguknak, hogy melyiket szeretnék!"

Minden helyzetben több mint három választási lehetőség van, csak az egyéni kreativitáson múlik. Sok prominens példa tanúskodik erről:

A filozófus Jean-Paul Sartre nem akart összeköltözni a partnerével. Simone de Beauvoir viszont együtt szeretett volna élni vele. A megoldás: Sartre hétvégén nála lakott és együtt töltötték a szabadságot.

Joanne Woodward engedékenyen nevelte a gyerekeket, Paul Newman viszont szigorúan. Kezdetben hét közben lazán viselkedtek, hétvégén azonban, amikor az apa otthon volt, fegyelemnek kellett uralkodnia. Ez az irritáló váltakozás senkinek sem tett jót. Ezért megegyeztek a nevelés - mindkettőjük által elfogadott - alapelveiben, és a biztonság kedvéért írásban is rögzítették azokat.

Hannelore Kohl a könnyű, egészséges ételeket szereti. Férje, Helmut ezzel szemben a nehéz ételekért rajong. A kompromisszum: hét közben könnyű, egészséges ételek, hétvégén nehéz, ünnepi lakoma.

A költő Hermann Hesse az ónémet kényelem szerelmese volt, ezért nagyon kedvelte a biedermeier bútorokat. A felesége, Ninon azonban az épp aktuális trendet akarta követni.
A kompromisszum: a feleség rendezte be a házat modern bútorokkal, a férj pedig a maga felségterületét - a dolgozószobát és a könyvtárat - ónémet stílusban.

Kollégája, Thomas Mann nem tudott a feleségével megállapodni a születendő gyermekek nevét illetően. A megoldás: az első gyermeknél a férj választotta az első keresztnevet, a feleség a másodikat. A második gyermeknél fordítva. Összesen hat gyermeken gyakorolhatták végig a kompromisszumot.

Hillary Clinton beszámolt arról, hogy házasságuk kezdetén férje idegeire mentek az ő hosszú telefonbeszélgetései. Egyszerű kompromisszum: mindenki saját vonalat kapott. Időközben volt alkalmuk súlyosabb kérdésekben is egyezségre jutni.

Giulietta Masina szeretett együtt aludni a férjével. Federico Fellini azonban úgy horkolt, hogy a falak is beleremegtek. A megoldás: külön szobát rendezett be magának vendégággyal. Oda menekült, ha a nyugodt alvás fontosabb volt számára, mint az együttlét.

Carré Otisnak teljesen más fogalmai voltak a rendről és a tisztaságról, mint a partnerének, Mickey Rourke-nak. A kompromisszum: egy jó takarítónő. A kevésbé tehetős házasságokban ez úgy szokott lenni, hogy az ragadja meg elsőnek a porszívót, akinek alacsonyabb a fájdalomküszöbe.

Nehezebb a megegyezés az anyagi kérdésekben, különösen, ha csak az egyik fél keres. Ha a férj keres, akkor a feleség kiadásai mindig magasnak tűnnek a számára. Ilyenkor meg kell állapodni a játékszabályokban ugyanúgy, mint ahogy azt a diplomáciában is teszik.

Jó KOMPROMISSZUM=
MINDENKI NYER

A férfiak alapvetően kompromisszumkészek a család, kapcsolatok, lakás és társaság kérdésköreiben, tehát azokban a dolgokban, amelyekben egyébként is elismerik a nők uralmát. Sokkal nehezebben kötnek azonban kompromisszumot a pénzügyi, szakmai és műszaki berendezések kérdéseiben. Vannak azonban a kompromisszumnak jól bevált szabályai. Sohasem lehet az a cél, hogy az egyik keresztülvigye az akaratát a másik kárára, vagy mindketten lemondjanak az akaratuk érvényesítéséről! Akkor jó a kompromisszum, ha mindkét fél nyer. És az eredmény nem feltétlenül a két álláspont között keresendő - a megoldás gyakran egészen máshol van.

Sean Connery tréfás megjegyzése szabadon: ";Az apám kopasz volt, az anyám dús hajkoronát viselt. Én mindkettőjüket szeretem. Tehát parókát hordok."

A Jó KOMPROMISSZUM
HÉT PROFI SZABÁLYA

Ezeket a szabályokat házasságterapeuták fejlesztették ki az amerikai diplomaták azon szabályzatából, melyet a béke Nobel-díjas Henry Kissinger állított fel.

1. Szeretne valamit megváltoztatni. Valami nem tetszik. Gondolja át, hogy mit szeretne helyette! Határozza meg a célját! Írja le, így még világosabban látja maga előtt és még nagyobb nyomatékot kap!

2. Közölje a másikkal a kívánságát! Beszéljen a céljáról! Tehát a pozitívumról, amit el szeretne érni; nem pedig a negatívumról, ami zavarja. Indokolja meg a célját, és mondja el, hogy mi lesz jobb azáltal!

3. Beszéljen magáról, az érzelmeiről, a szükségleteiről! Akkor a partnere is meg fogja hallgatni. Szemrehányással csak azt éri el, hogy partnere védekezőállásba helyezkedik. Maradjon a témánál! Egyszerre csak egy problémát lehet megoldani.

4. Kérje meg a partnerét, hogy foglalja össze, amit ön eddig elmondott! Ez először mesterkéltnek fog tűnni, de ez akadályozza meg a gyors és heves reagálást. Nyugalmat hoz a beszélgetésbe, és segíti a jobb megértést.

5. Ismerje fel partnere pozitív szándékát! Minden viselkedés mögött - legyen bár az a legnegatívabb - meghúzódik valamilyen pozitív szándék. Egy negatív magatartást azonban csak akkor ad fel az ember, ha valami jobbat talál helyette. Ezt a jobbat kell közösen megtalálniuk.

6. Ha partnere beszél, akkor figyeljen rá, hallgassa meg őt! Ne pakoljon közben a mosogatógépbe, ne terítse az asztalt a vacsorához, csak hallgassa, amit mond! Kérje, hogy ő is ezt tegye, amikor ön beszél!

7. Írják fel a megoldási javaslatokat, és beszéljék meg őket! A legjobb ötleteket rögzítsék írásban! Írják fel a megvalósítás lépéseit is! Ezáltal jobban rögzülnek. Ugyanakkor ez egyfajta szerződés is, amelyre mindketten hivatkozhatnak, és amelynek betartása konkrétan leellenőrizhető.

MINDENNAPI KOMPROMISSZUMOK

"Mindig rám hárul a bevásárlás. Szeretném, ha a partnerem is átvállalna valamit. Hogyan érhetem ezt el?" - kérdezi Brigitta.

Azáltal, hogy elkerüli a negatív képeket, a miért? kérdéseket, a parancsoló hangnemet és a tagadást: "Már megint üres a hűtőszekrény!" (Negatív kép.) "Miért nem vásároltál be?" (Szemrehányás.) "Menj már el bevásárolni!" (Parancsoló hangnem.) "Te sohasem törődsz semmivel!" (A "soha", "nem", "semmi" és hasonló szavak csak azt erősítik meg, amit a partner nem tett meg.) A végeredmény: frusztráció és védekező magatartás.

Hogyan tegyük jól?

Először is úgy, hogy bemutatunk partnerünknek egy jó célt (ő nem valami rosszat akar nekünk, hanem valami jót magának, például időt önmagára).

Azután mondjuk el, hogy mit akarunk (legyen tartalékunk, amiről közösen gondoskodunk).

Végül pedig a ";hogyan?" kérdés segítségével eljutni a kompromisszumhoz: ";Hogyan tudjuk ezt együtt megvalósítani?" Ha partnerünknek nincs ötlete, akkor kínáljunk fel mi egy lehetőséget. Például: ha azt mondja, nem tudja áttekinteni a háztartást, akkor vezessünk listát egy jól látható helyen. Vagy ha egyáltalán nem akar bevásárolni, akkor kínáljunk fel egy másik területet a háztartásban, amit helyette átvállal.

Jó TANáCS: a kérdés legyen mindig az: ";Hogyan tudjuk ezt együtt megoldani?" Az ilyen megoldási javaslatok feloldják a partner tiltakozó magatartását, és megteremtik a légkört az olyan kompromisszum kialakítására, amely mindkettőjük életét megkönnyíti.

M. G.



Forrás: http://www.mtrauma.hu/?tPath=/eletmod/partnerkapcsolat__szex/&article_id=48175&_voteadmin_site=1866